1.

Az alkoholra vonatkozó kérdést csak és kizárólag akkor hiteles feltennünk, ha terroir szemléletű borászkodásról beszélünk, amely a termelési folyamatban, a lehetséges minimális intervenciót tartja szem előtt. Ebben az esetben, a szüretelt szőlőből származó - TERMÉSZETES - struktúrák öröklődnek a borban, nincs semmilyen eszköz annak megváltoztatására. Azért fontos ezt leszögeznünk, mert így még inkább láthatóvá tesszük, mennyire

MEGHATÁROZÓ A SZÜRET IDŐPONTJÁNAK HELYES KIJELÖLÉSE.
 
Tér és idő jelen esetben nem alkalmas arra, hogy a döntés meghozásáig vezető utat részletesen mutassam be, de meg kell nyugtatnom az örök tamáskodókat: létezik olyan szőlőművelési mód, amellyel sikerrel alkalmazkodhatunk a bolygó felmelegedése által kiváltott impulzusokra.

2.

Maradva a fentebb már leírt termelési megközelítésnél, álljon itt a várható érzékszervi hatásokról néhány gondolat: első és legfontosabb, A BOR ÉLVEZETI CIKK, tehát olyan borokat kell készítenünk, amelyek harmonikusak, fogyasztásuk nagy élvezetet jelent egy igényes borivónak.

 
A fehérborok: strukturális elemei a savtartalom és az alkohol. Ezen két elem egymáshoz való viszonya a szőlő érési folyamata során folyamatosan változik. A cukor - ez által az alkohol - növekedése a savtartalom csökkenésével jár. Túl a savak leépülésén azok az észterek is lebomlanak - oxidálódnak - egy idő után, amelyek a gyümölcsösséget és frisseséget hivatottak biztosítani a borban. A szőlőben megtermelt értékek KÁROSODNAK akkor, ha ,,vandange tardiv" helyett lekéssük a jó pillanatot. A bor sűrű szövetű lesz, esetleg olajos és ásványos de már nem érlelhető igazán. Itt le kell szögeznünk: az a bor, amely fiatal korában sem tud üdeséget felmutatni, az idők múlásával csak egyre öregebb és nem pedig nemesebb lesz. Szokás ilyenkor mint szépségtapaszt a mineralitást előtérbe hozni, de valójában, jelentős élvezeti értékvesztés történik.

Érdemes átgondolni: igazán jó döntés-e, az erős kitettségű, magasan fekvő ültetvényeken száraz fehérborokat termelni?

 
3.

Vörösborok: az újvilági bor-ital invázió erős jelzést adott az európai borászatoknak: legyenek önmaguk, boraikban fejezzék ki a termesztési -és termelési környezetet, legyenek terroiristák! A néhány éve újjászülető vezető ( itt valóban az élvonalra gondolok ) európai vörösbor jellemzői a következők: tündöklő rubinvörös színek, ( bordói fajták) gyümölcsösség, frisseség és leheletnyi díszítő tölgy az illatban, sok-sok gyümölcs, talajízek és sokrétűség a szájban.Érett, (nem túlérett ) selymes tanninok, üde savak, hosszú utóíz. A készítésre finom extrakció, minimális intervenció a jellemzők. A hangsúlyt, a koncentráció helyett az INTENZITÁS KÉPVISELI. Ilyen borokat, csak a legnagyobb szellemi és anyagi ráfordítás mellett lehet termelni. Nem véletlen, hogy a legjobbak ezt az elképesztő tempót diktálják.

Személyes tapasztalataim szerint, azok a fogyasztók, akik igényességben felnőttek a borászat élvonalához, ma mereven elutasítják az alkohol dominálta borokat.Ez a határ valahol 14 - 14.5 % a vörösboroknál és 14 % alatti a fehérboroknál. Gondolhatjuk túlzónak azokat a reakciókat, amikor a londoni éttermekben a hátcímkére pillantva ellenőrzik a bor alkoholtartalmát és ennek megfelelően hoznak döntést, fogyasztják vagy nem. A korábbiakban megjelölt alkoholhatárok a fogyasztási szokásokban már érvényesek. Sokan tudni véljük, hogy elképzelhető harmonikus struktúrájú bor a megjelölt alkoholszintek fölött is, de ezek kivételnek tekinthetők, semmiképp nem általánosíthatók!

Tekintettel arra, hogy borainkat a fogyasztók örömére készítjük, érdemes elkerülnünk a fárasztó és hiábavaló szakmai vitákat. A döntés már megszületett.

Még valamikor - a nagy rozé-boom előtt - 2005-ben döntöttem úgy, hogy szakítok a korábbi rozé készítés gyakorlatával. 

Az ok: túlontúl testesek voltak.

A rozébor számomra általában akkor a legkedvesebb, ha nagyon gyümölcsös - illatban és szájban - elegáns és sodró lendületű. Vannak más stílusú rozék is, de azokat most kerüljük.

Ahhoz , hogy ezt a számomra "legkedvesebb" irányt felvegyük, minden koordinátát meg kellett változtatni.

A mustot nem a nagyborok tartályából elválasztott levekből gyűjtjük, hanem a rozébornak megfelelő szőlőt termelünk. Természetesen a szüret ebben az esetben előbbre csúszik - megelőzendő a túlcukrosodást és a frissesség elvesztését.

A napokban a fogyasztók asztalára kerülő 2009-es LS rozénk, igazi birtokbor, amelynek szőlői - Kékfrankos, Kadarka, Merlot - különböző dűlőkben termettek.

A fejlesztést nemcsak a bor maga, de a megjelenés is tükrözi. Kis, házi "design stúdiónkban" hetekig érlelgettük ötleteinket, majd a most látható megoldás született meg.

Szeretjük . . . . .    reméljük Nektek is örömet okoz!

Sok jót hallottam már Isabelle-ről, de személyesen még sohasem találkoztunk korábban. Számomra mértékadó körökben, kitűnő felkészültségű boríróként és kivételes képességű kóstolóként tartják számon. Örültem amikor látogatásáról értesítést kaptam, mert egy ilyen vizit mindig nagy jelentőséggel bír már önmagában azért is, mert egy ilyen szakmai kiválóságnak minden perce be van osztva. Okom volt másrészről azért is örülni, mert Ő csak oda megy kóstolni ahol várhatóan nem éri bor -kultúrsokk. Kitüntetett figyelmével és ez jól esett.
Az előzetesen ismertetett program szerint két teljes órám volt előadni mindazt, amit a borról gondolok. Kevés idő, még nagyobb kihívás. Egy pillanat alatt felvillant bennem az ötlet, hogy a szőlőbe ki kell vinnem Őt, mert enélkül a borokat nem tudom igazán hitelesen bemutatni. A következő pillanatban az a gondolat vágott belém, hogy fontos dolog a szőlőket láttatni de azért a kóstolás se kutya. Az idő túl rövid, nem elég kirándulni és kóstolni is, fűztem tovább a fonalat, majd hirtelen ötlet vetődött fel; kóstolni is a szőlőben kell. Egy lélegzetnyi hezitálás - semmilyen infrastruktúra sincs - majd döntöttem. Igen, a szőlőben fogunk degusztálni. Megkértem gyorsan Sanyit, a pincemestert, vigyen ki egy asztalt és két széket a szőlőbe, oda a borház elé, a legfelső parcella tetejére és terítse le szépen. Ez alatt én kivettem a klímából a hat Kúria cabernet franc- t 2002 - től 2007 - ig és beraktam a menetre kész borkosárba. Izgatottan vártam, mit szól majd Isabelle. Amikor találkoztunk, ismertettem vele a tervezett programot és annak hallatán felderült. Kíváncsivá tettem ezzel az ötlettel.
Végígkóstolgattuk a szüret előtt álló cab. franc szőlőket és közben sok mindent kérdezett. Tetszett neki a ,,canopy" és imádta a levelek harmonikus középzöldjét, a ceruza vastagságú vesszőket. Hihetetlenül összeszedett volt. Kérdései mindig a mélyre törtek, csak a lényeg érdekelte. Percekig foglalkozott a környezetben látott kis állatkákkal, minden apró dolgot észre vett. Attól kezdve, hogy elmondtam, a jövő évtől a birtok organikus gazdálkodást folytat,  még inkább kiélesítette érzékeit. A talajt is tüzetesen vizsgálta és a benne nyüzsgő élet láthatóan örömmel töltötte el. Magával ragadó volt az a mély tisztelet és figyelem, amivel a természet felé fordult.
A tőkék között tett túra után a borok következtek. Isabelle elmondta, hogy a környezet ismeretében különösen kíváncsi a hely ízeire, mert eddig még alig találkozott villányi borral - Gere Attiláét kivéve, aki a másik meglátogatott borász volt.
A kóstolás ugyanolyan összpontosítással zajlott, mint a szőlők bejárása. Sok minden érdekelte, kiváltképp az, hogy az én boraim hogy - hogy inkább ásványosak és nem édesek. Ekkor elővarázsoltam a nyulat a kalapból: az én szőlőterületeim nem irrigáltak/mesterséges víz-és tápanyag pótoltak/, nem is voltak azok. Elismeréssel bólintott.
A borokat nagy tetszéssel kommentálta és nem kérdezte meg tőlem; miért nem kadarkát termelek a cabernet franc helyett. Ezt tőle persze nem is vártam. Összeségében a borok eleganciáját, sokrétűségét és egyedi stílusát emelte ki. Talán ír is majd erről a kóstolóról valahol valamit, bár a cél nem ez volt, inkább a Travel Channel magyarországi forgatásaihoz gyűjtött anyagot.
Valójában mindegy. Az élmény így is teljes.