Jó ideje tervezem, hogy monológomat közre adom, úgy érzem elérkezett a nagy pillanat, a hallgatásnak vége. Mától időről – időre, persze rendszertelenül, jelentkezem néhány sorral, ami valószínűleg nem rengeti majd meg a világot, de elülteti bennem azt a semmi mással össze nem hasonlítható felemelő érzést; tettem valamit.

Boraink dolgában néhány hónappal ezelőtt megtörtént a NAGY ÁTTÖRÉS amit  – mi borászok - már régóta sóvárogva vártunk, amiről itthon eddig mindenki hallgatott és amiről  szeretném remélni, szó csak merő figyelmetlenségből és nem sandaságból nem esett.

Carolyne Gilby MW boríró le merte írni az angol borsajtóban; a magyar bor megéri az árát.

Talán nem éreztük át eléggé e sorok jelentőségét, pedig ezek a sorok a rendszerváltás utáni hazai borászat egyik legjelentősebb sikerét jelentik.

Ma is sokszor hallani itthon ,, a magyar bor drága, azonos árfekvésben sokkal jobb külföldi borok kaphatók.” Igaz ez? Amikor személyesen hallok ilyet, kétkedéssel szoktam megkérdezni: Hol termett ez a csoda? Származási helyként legtöbbször valamely távoli országot jelölik meg, a szőlő egy kisebb, jó nevű birtokon termett, úgy 800 és 3000 hektár között, teljesen gépesített műveléssel és öntözéssel. Ez igazán klassz, indokolt is a sokkal alacsonyabb ár.

A cáfolat hiteles, a szerző kiválóan ismeri a magyar bor legjavát és a világ élvonalát is, véleményét felelősséggel írta le. Hinnünk kell neki!